A Horthy-korszak vitatott kérdései [antikvár]

Megnyitó Alkalmam nyílt már arra, hogy megfogalmazzam a történelem számos jellemzőjének egyikére vonatkozó álláspontomat. Ezt most nem - az egyébként még a képzeletemben sem létező - Galeottóm kedvéért ismétlem meg - mert az előző alkalommal nem tudta feljegyezni -, hanem azért, mert kiindulópontja néhány megjegyzésnek, amelyekre mindazok, akik nem hívatásos művelői a történettudománynak, viszont beleolvasnak e kötetbe, egyfajta használati útmutatóként támaszkodhatnak a következőkben. E szerint: a történelem nem svédasztal, melyről kí-ki kiválogathatja a maga számára az ízletesnek tűnő falatokat, aztán a többível majdcsak kezd valamit a személyzet. Lehet, persze, így ís tekinteni a történelemre, de abból sosem lesz történettudomány, legfeljebb emlékezetpolítika vagy laposföld-hívök és kézrátétellel gyógyítók zavaros handabandázása, s, őszintén szólva, magam sem tudom, melyik a kevésbé kívánatos. A történettudomány ezzel szemben kész szembenézni azzal a ténnyel, hogy a történelmet nem mi, tudniillik a jelenben élők, alakítottuk, hanem készen kaptuk az előző generációktól egyfajta örökségképpen, de nekünk kell együtt élnünk vele, mégpedig az egésszel. Ez a helyzet - valljuk meg - bizonyos szempontból joggal mondható igazságtalannak, ám attól még nem változik meg. Feldolgozásában a történettudomány van segítségünkre a maga eszközeivel, melyek használatát ugyanolyan szigorú előírások szabályozzák, mint történik az bármely más tudomány esetében, s melyek éppen azért megbízható őrei a szakszerűségnek, mert nem valamely hatóság kezdeményezése, hanem a szakma gyakorlóinak közmegegyezésén alapuló szokások alakították ki azokat. A múltat sohasem fogjuk a maga teljességében megismerni, miként, egyébként, a jelenről sem mondhatjuk, hogy minden részlete világosan áll előttünk. Mindazonáltal a jelen válik múlttá, s így az éppoly összetett, mint amennyire az a jelen. Ha tehát a történész végzi a dolgát, nagyon ís könnyen előfordulhat, hogy olyasmit ír, ami aztán sokaknak nem tetszik: kinek azért, mert megtörtént, kinek azért, mert írnak róla. l' l ''! , l' ''i' Nihil i/J wwíaiw ¦ ly; fi?' ¦ 'I ¦ ',1 '1 h vlji!^ 1.1 |i f.Utt:! m í