A hontalanság évei [antikvár]

Fedlap ragasztása enyhén meglazult.
A második világháború befejezése után a szlovákiai magyar kisebbség arra a követelésre ébredt, hogy a csehszlovák állam biztonsága érdekében az etnikai határokat az államhatárokig kell kitolni, vagyis hogy a határ menti magyar kisebbséget - mintegy félmilliós lélekszámban - el kell távolítani Szlovákiából. Az előszót Illyés Gyula írta. Ez a könyv nem kíván előszót. Rögtön az első lapok mélyen megragadják az olvasót. Az író máris elevenébe vág; nemcsak tárgyának, hanem népmilliók rejtett érzékenységének és kiáltó érdekének. Az én szavam itt voltaképpen és kiáltó érdekének. Az én szavam itt voltaképpen hozzászólás: hozzátevés. A tudományok emberének adataihoz az író adatai. Amikor a második világháború után a közép-európai nemzetek szellemi érintkezése újra megindult, az a megtisztelés ért, hogy a Magyar Írószövetséget képviselhettem a Cseh Írószövetség meghívására, Prágában. Ugyanakkor Budapest cseh írót fogadott. Afféle csereakciók voltak ezek. A háborút és fasizmust átgyötrődött népek kezet is nyújtottak egymásnak, művészeken át, ideértve az operaénekeseiket, táncosaikat. Bemutatkozásuk képességeiket is megmutatta, sikeresen. A szó művészeinek szóval kellett vizsgázniok.