Történetek a Szent Grálról és a Kerek Asztal lovagjairól [antikvár]

Nagyon-nagyon régi legenda szerint amikor az Úr Jézust keresztre feszítették, és a római százados lándzsája nyomán vér és víz csordult ki az oldalából, Arimatheai József egy kristálykehelyben felfogta a kicsorduló vért. József kénytelen volt elhagyni Palesztinát. Vándorlása során elvetődött a mai Franciország földjére, majd áthajózott Angliába. Végül Carbonek várában telepedett le. A kelyhet, benne Jézus vérével, mindenhova magával vitte. Erről a legendás "szent edény"-ről, amelyet Szent Grál néven ismernek, számtalan csodás dolgot meséltek a régiek: őrzőinek táplálékot és hosszú életet ajándékozott, de csak a legtisztább lelkű embernek kerülhettek a közelébe. A Szent Grál megkeresésére induló lovagok történetei nemcsak a lovag eszményt méltatja, hanem a belső ember vívódásait, Isten felé törekvését is érzékeltetik, és az örök emberi értékek újrafelfedezésére ösztönöznek. A legendát a szerző tulajdonképpen átmesélte a mai fiataloknak is érthető nyelven, hogy felfigyeljenek üzenetére: a Szent Grál itt él közöttünk ma is, azoknak a szívében, akik igyekeznek tiszta szívvel, őszinte szeretettel, bátran keresni és megtartani őt, ha megtalálták.