Középkortörténeti tanulmányok [antikvár]

Immár harmadszor gyűltünk egybe - 1999 és 2001 után - a szegedi PhD-hallgatók medievisztikai tudományos ülésszakára. 1999-ben az addig már végzett, illetve azon évig tanulmányaikat folytató kollégák előadásai hangzottak el, 2001-ben pedig azok szerepeltek, akik akkor hallgatói jogviszonyban álltak. A két rendezvényen 26 szerző 27 dolgozatát hallgathattuk meg, és mindkét konferencia anyagát külön kötetekben közzétettük. Most, 2003-ban valamennyi volt és jelenlegi hallgatónk felkérést kapott tudományos eredményei bemutatására egy rövid előadás keretében, közülük 19-en mondtak erre igent, vagyis két egymást követő napon 19 előadás hangzik el (és jelenik majd meg nyomtatásban). Ennek az eljárásnak az a magyarázata, hogy 2003 szeptemberében a tizedik tanévet kezdi el az 1994 elején az országban az elsők között, medievisztikából pedig elsőként akkreditált szegedi középkor-történeti PhD-képzés. Bizonyos értelemben tehát jubileumhoz érkeztünk, ami jó alkalmat teremt arra, hogy visszapillantsunk a megtett útra. Az eddig eltelt kilenc tanévben összesen 39-en kapcsolódtak be a doktori program munkájába. Legtöbbjük három éven át, vagyis az abszolutóriumig itt képezte magát tovább, de számosan menet közben „átigazoltak" más hazai vagy külföldi egyetemre. A 39-es számban ők is benne vannak. A 39 fő középiskolai mércével mérve egy nagyon felduzzasztott létszámú osztály, egyetemi lépték szerint pedig legalább két vagy esetleg három szemináriumi csoport. Ha arra gondolok, hogy három évtizeddel korábban Szegeden a középkorkutatók száma mindent egybevéve 5 körül volt, akkor a 39 fő óriási mennyiségi gyarapodást tükröz. Ennél azonban fontosabbak a minőségi mutatók. A doktori program fennállásának közel tíz éve alatt összesen 11 doktori védést rendezett meg, mindegyik sikeres volt, vagyis 11 új tudományos fokozattal gazdagítottuk a középkor minőségi bázisát. E 11-ből számosan már érett, befutott kutatók, négyen üléselnökök jelenlegi konferenciánkon. A PhD-kurzust Szegeden végzők közül eddig négyen szereztek nálunk doktorátust, egy volt hallgatónk pedig Németországban, az ő oklevelét mi honosítottuk.