A nagy tragédia I-II. [antikvár]

A nagy háborúban én is elvesztettem mindent Múltat, jövőt, otthont, hazát, még csak a középeurópai kataklizmából üggyel-bajjal kicipelt ingóságaimat is. Négy nemzet rabolt ki egymás után, s mivel azelőtt sem voltam gazdag ember, nem jelentett kifosztóim számára különösebben nehéz feladatot tökéletes munkát végezni. Maradtam tehát mindentől megfosztva és mindentől elszakítva egyedül és - függetlenül. Miután népemet rabszolgaságra vetették, hazám elsüllyedt, bútoraimat, könyveimet elkótyavetyélte a csőcselék, otthonomba idegen ült bele, egy közel öt évtizedes élet sivár romjain kuporogva, a Bajor-Alpok egy kis falujából éveken át figyeltem, hogy mi történik a második és nagyobbik hazámmal, Európával, és kutattam, boncolgattam az okokat és összefüggéseket, a bűnöket és hibákat. Ez a könyv öt esztendei tépelődésnek az eredménye. Nem politikus írása, hanem történészé és európai emberé, aki Középeurópából szemlélte azt a megrendítő komplexumot, amit a kegyes hazugságokkal rosszul leplezett mohóság, irigység, önzés, erőszak és bosszú az utolsó emberöltő folyamán létrehozott. Ezeket a személyes vonatkozású dolgokat azért írtam le, hogy megmutassam, hogy ez a könyv, már csak írójánál fogva is független és objektív. Az életem napszámos élet, tehetetlen élet, nem sokat érő élet, én nem tartozom felelősséggel semmiért, ami történt, nekem tehát nincs szépíteni valóm , én elvesztettem mindent, még az élet szeretetét is, nekem tehát nincs féltenivalóm, nekem nincsenek politikai céljaim, tehát nincs népszerűsítenivalóm.