Modern civil kontrollelméletek, konfliktusok, modellek [antikvár]

Szabó János: MODERN CIVIL KONTROLL: ELMÉLETEK, KONFLIKTUSOK, MODELLEK I. A civil-katonai kapcsolatok válsága a poszt-bipoláris korszakban A civil-katonai kihívás lényege az érett demokráciákban — főleg a posztbipoláris korszakban - élesebben fogalmazódik meg, mint valaha: össze lehet-e egyeztetni, hogy a haderő eléggé erős legyen ahhoz, hogy megtegye amit a civil állampolgárok elvárnak tőle, és olyan civil kontroll alatt működjön, amely elég erős ahhoz, hogy a haderő csak azt tehesse meg amire a civil szféra felhatalmazását bírja. Itt a „politika ügynökének" jól ismert problémájával (lásd: 13, 39, 40, 71, 112) kerülünk szembe: hogyan biztosítsa a politika, hogy „ügynöke" az ő akaratát teljesítse, különösen akkor, ha ennek az „ügynöknek" fegyvere van és több kényszerítő erővel rendelkezik, mint a politikai intézményrendszer maga? Ez a hosszú távú kihívás az utóbbi időben a hidegháború utáni védelmi struktúrákra történő átállás során főleg az Egyesült Államokban nyert nagyobb nyomatékot, ahol is a civil-katonai kapcsolatok elmérgesedését mutatták egyfelől az egyenruhás tisztek Főparancsnokkal szembeni nyilvános kritikái (pl. Clinton elnök kezdeti ténykedése kapcsán) másfelől az a nyilvános vita, amely szerint a haderő katonai vezetői túlságosan nagy befolyást gyakorolnak a hidegháború utáni védelmi kormányzatra, a haderő mérete és kialakítása, az erők felhasználása és egyéb stratégiai kérdésekkel kapcsolatos védelmi-politikai döntések meghozatalában. (lásd: 33, 38, 83, 85, 90, 11, 115, 118) A civil-katonai kapcsolatok tartósabb és általánosabb, változásokat generáló átalakulási kríziséről kell beszélnünk továbbá két párhuzamos és ellentmondásos tendencia kapcsán: az egyik tendencia a civil és a katonai vezetés szociológiájának divergenciája, ugyanis a politikai elitek elenyésző részének vannak közvetlen tapasztalatai, vagy személyes kapcsolatai a haderővel, a másik a civil és katonai funkciók konvergenciája, mivel a fejlett demokráciák érdekeit veszélyeztető tradicionális fenyegetések csökkentek és a katonai kapacitásokat és forrásokat egyre növekvő mértékben az ún. nem tradicionális védelmi feladatok szerint kell átalakítani.