A szabad Közép-Európa múltja és jövője [antikvár]

mészáros Alajos ELŐSZÓ NÉHÁNY GONDOLAT EGY TANULMÁNYKÖTET ELÉ A kötet „A szabad Közép-Európa múltja és jövője" címet viseli, s milyen különös: Párkány töröktől való megszabadulása 325. évfordulóján elhangzott történészi tanulmányokat gyűjt egybe, mintha az akkor éppen nem szabad Közép-Európa akarna üzenni a mainak, mely szereti szabadnak hirdetni magát. Szabadsága azonban csak visszfény mindaddig, míg nem tud megszabadulni örmön démonaitól, s rérrücépeket fest magának, ha valós ellerisége nincsen, hogy legyen nütől rettegnie. A szabad Közép-Európa akkor jön el, ha népei levetkőzik félelmeiket, szövetségessé, baráttá válnak, ahogyan annak idején közös európai keresztény értékeik védelmében azzá tudtak lenni. A török birodalom német-római császár elleni hadjárata a nagy uralkodóházak számításai iiüatt akár sikeres is lehetett volna, ha rtincs egy, a gyengébbekből felálló szövetségi rendszer, amely III. (Sobieski) János lengyel királlyal az élén - egy Kara Musztafáénál sokkal kisebb sereggel - Bécsnél, majd Párkánynál halálos csapást nem mér a hódítókra. Üzenet ez is a jövő Közép-Európájának: a szabadság üzenete. Együtt erősek, hatékonyak tudunk lenni, a közös értékrend mentén haladva el tudjuk érni, hogy szuverén, együttműködő szövetségesek, egymást tisztelő régiók együtt fejlődő közössége legyünk. A történelmet sokszor fordították ellenünk. A tényeket elrajzolva, átszínezve el-ler\ségei lettek eg)m:\ásnak a Dima-táj nemzetei. Közép-Európa fényes kivétele a len-gyel-magyar viszony; tele van történelmi sorspárhuzamokkal, évszámokkal, melyek sokat mondanak mindkét nemzetnek, eseményekkel, melyek évszázadokon át kötik össze a két népet. Mondhatnánk: napjainkig. Szorosabb kötelékben már csak szlovák barátainkkal élhetnénk, hisz velük maga a történelmünk közös, a királyaink, a törökjeink, Sobieski Jánostmk az. Ám úgy tűnik: egyelőre nem találjuk a közös hangot, a sorspárhuzamokat, az eseményeket, amik összeköthetnének bermünket. Azt éljük meg, ami elválaszt - szenvedő alanyként. S bár formálisan a szabad Közép-Európa szövetsége - a Visegrádi Négyek csoportja - létezik, több a máz berme, mint a valódi közösség. Több a gyanakvás, az ármány, a rosszhiszeműség, mint a barátság, a tények ismerete és tisztelete, a kölcsönös bizalom és a keresztény felebaráti szeretet és alázat. Ez aláássa, hogy igazán szabadok és társak lehessünk. Kizárja, hogy együtt, féltékenység nélkül, ne egymás rovására, hanem közös gyarapodásimkra gondoljunk. A kulturális kapcsolatainkban mutatkozik nyitás egymás felé, a közép-európaiság a szellem e legfelsőbb köreiben régóta termékenyítő, kölcsönösen otthonos. A hétköznapok szintjén azonban az a fajta szabadság, nyitottság, amellyel János király kortársai járták be a térséget.