Az aradi tizenhárom vértanú [antikvár]

1849. október 6-a kora reggelén a bécsi udvar teljhatalmú megbízottjának, a hírhedt Haynau tábornagynak a bérencei kivégezték az aradi vár falai alatt a forradalmi magyar hadsereg 13 vitéz tábornokát. A szabadságharc hőseinek, a 13 aradi vértanúnak - ahogyan őket a nép történelmi emlékezése megőrizte - a "bűne" abban állott, hogy mint hivatásos tisztek fel mertek sorakozni a zsarnokság ellen küzdők táborába, ádáz csatákban vezették a szabadságharc ügyéért küzdő csapatokat. Az október 6-i kivégzés utolsó és szomorú szakasza volt annak a hősi küzdelemnek, amely közel két évig viharzott a Duna-medencében. Az itt élő népek határozottan szálltak síkra nemzeti önállóságuk kivívásáért, az idegen uralom lerázásáért, a társadalmi felszabadulásért, pontosabban a hűbéri rendszer megdöntéséért és a polgári társadalom győzelméért. S bár a forradalmakat Európa-szerte leverték, a történelmi haladást feltartóztatni még a győztes császári és cári hadseregek szuronyai sem tudták. Egész Európa visszavonhatatlanul az újkor követelte fejlődési útra lépett. Így íródott Aradon, október 6-án a modern Európa napkeltének egyik vérrel festett lapja, az 1848-as polgári demokratikus forradalom és szabadságharc zárófejezete.