Balla Gergely nagykőrösi krónikája [antikvár]

Védőborító hiányzik.
Nagykőrös legrégibb, összefüggő krónikáját veszi itt kezébe a szíves olvasó. Szerzője Balla Gergely, a XVIII. század közepén a nemes város nótáriusa, azaz jegyzője. Nagykőrös, a Duna-Tisza közén, a népek országútján fekvő város, aránylag demokratikus viszonyok között élt. Uraitól - előbb a királytól, majd a donációs főuraktól, birtokadományozással rendelkező nemesektől, káptalantól, testületileg megváltotta magát. Nem engedte, hogy lakosait egyenként zaklassák adókért, jórandóságokért, hanem maga intézte ügyeit. A lakosok által választott tanács kormányozta a várost, élén a főbíróval, aki másodbíró és asszeszorok (szenátorok), tanácsnokok stb. körében hányta-vetette meg a közösség ügyeit. Ezek az emberek a lakosság köréből kerültek ki, rendszer egyszerű gazdaemberek és helyi kisnemesek voltak. Éppen ezért súlyt vetettek arra, hogy legyen közöttük olyan törvényismerő, lehetőleg jogvégzett ember, aki helytálló tanácsokat tudjon adni, felelősséggel és tájékozottsággal intézze az ügyeket, fogalmazza meg a felterjesztéseket, melyekre a zavaros időkben olyan sok szükség volt, - vezesse a város jegyzőkönyveit, melyek nemcsak a jelennek, de a jövőnek is beszéltek. Ez volt a nótárius. Ilyen volt Balla Gergely is, vagy mint latin aláírása hirdeti: Gregorius Balla, Juratus Oppidi Nagykőrös Notarius, azaz: Nagykőrös városának esküdt jegyzője. Egész életét városának szentelte, érdekeit messzemenőleg szem előtt tartotta, s végül megírta a maga koráig Nagykőrös történetét, úgy, hogy nagy történészek is elismeréssel adóznak munkássága iránt.