A legújabb kor világtörténete [antikvár]

Azok az eszmék, célok, nézetek, melyek a XIX. század történéseit mozgatják, legnagyobbrészt a XVIII. század gazdag szellemi hagyatékából valók. Igen nehéz és e könyv keretét messze túlhaladó feladat volna aprólékos pontossággal megrajzolni a századforduló lelki alkatát. Sok mindenféle tan, politikai, gazdasági, kulturális áramlat kóvályog a napoleoni idők zavaros atmoszférájában, sok ellentétes, egymással harcoló nézet, meggyőződés, hiedelem alkotja a század első évtizedének szellemi felépítését. A felvilágosodási iskola és a francia forradalom tanításainak ellenhatásaként igen erős konzervatív áramlat keletkezik. A nagy forradalom borzalmas jelenetei világszerte iszonyatot keltettek és a bárdolatlan tömegek betódulása a politikai életbe sokakat eltántorított a szabadságeszméktől és sokan kívánták inkább vissza a középkort ósdi kiváltságaival, megkötöttségeivel s idejüketmult intézményeivel. A magántulajdon, a gazdasági szabadverseny ellen, ami a nagy forradalom kátéjának, az Emberi jogok deklarációjának egyik alapvető követelése, tiltakoztak a kollektivisták. De a kor legerősebb ható tényezője mégis a szabadelvűség, amelyet az 1812-i spanyol forradalom szókincséből vett szóval Európaszerte liberalizmusnak neveznek. Ez lesz a század diadalmas nagy gondolata - Humboldt Vilmos és Ranke kifejezésével élve -, tendenciája.