Orvosi élettan 1. [antikvár]

ELŐSZÓ A NEGYEDIK KIADÁSHOZAz élettani tudományok rohamos fejlődése mellett egyre merészebbnek tűnik előttem, hogy egyszerzős" tankönyv újabb kiadásának megírására vállalkoztam. E könyv ,,őse" az általam írt Élettani jegyzet, amely 1950-től 1962-ig állandóan megújuló formában állt a hallgatók rendelkezésére. Ezt követte a szerkesztésemben 1963-ban megjelent ,,Az élettan tankönyve", amelynek közel felét magam, másik felét Adám György, Fekete Ágnes és Hársing László munkatársaim írták. E tankönyv első kiadása egyszerre jelent meg magyarul és németül; a magyar könyv 1965-ben második, 1968-ban harmadik kiadását érte meg. Munkatársaim széles körű, más irányú elfoglaltsága volt az oka annak, hogy magam vállalkoztam e könyv megírására. Az ,.Orvosi élettan" első kiadása 1972-ben, második 1975-ben, harmadik (változatlan) kiadása 1979-ben jelent meg.Könyvem terjedelme megfelel annak, amit felettes hatóságom javaslatom alapján elfogadott és előírt. Megírásában elsősorban orvos- és fogorvoshallgatóim igényét vettem figyelembe; emellett remélem, hogy könyvem hathatós segítséget tud nyújtani azoknak az orvos kollegáknak, akiknek szakmájuk műveléséhez élettani ismereteik felfrissítésére van szükségük. A könyv beosztása megfelel a hasonló terjedelmű élettan tankönyvek felépítésének. A ,.decimális" fejezetszámozás az anyag áttekintését, s ezzel a tanulást, az ismétlést, és nem utolsó sorban a tanítást hivatott könnyíteni.Az utóbbi években ismeretanyagunk exponenciális iramban fejlődött. Igyekeztem az újabb eredményeket a jelen kiadásban feltüntetni anélkül, hogy ez az összterjedelem növekedésével járjon.A Minisztertanács 1980. január 1-től valamennyi szakma számára előírta a Nemzetközi Mértékegység-rendszer (SI) kizárólagos használatát. Könyvem jelen kiadásában az Sí-rendszert következetesen és maradéktalanul alkalmaztam. Legjobb tudomásom szerint ez az első magyar nyelvű orvosi tankönyv, amelyben az Sí-rendszer alkalmazása megtörtént. A következő évek hallgatói középiskolai tanulmányaik során már csak az Sí-rendszert tanulták, számukra tehát nem okoz problémát, hogy pl. az artériás vérnyomást kPa-ban (kilopaszkál) és nem higanymilliméterben (Hgmm) adjuk meg. Mindazonáltal helyesnek láttam a szövegben és a táblázatokban a konvencionális egységeket is megadni, ami lehetővé teszi, hogy a most végzett kollégáktól az idősebbekig valamennyien megismerjék a számukra (és bevallom számomra is) idegen" egységeket.Az átmeneti" időszakban kisegítettek azok a kiadványok, amelyek megadták a konvencionális adatot, a szorzószámot és az így kapott Sl-adatot. Könyvem jelen kiadásában az Sí-ben megadott adatot kerekítettem és zárójelben megadtam, hogy ez az adat konvencionális egységekben mennyinek felel meg. így pl. a felnövekvő orvosgeneráció már úgy tanulja, hogy a normális vércukor