Alázatosan jelentem I. [antikvár]

Az ívek kötése laza, a gerinc sarkai gyűröttek.
"Életem negyvennyolc évéből öt évet és kilenc hónapot töltöttem kaszárnyákban és hadifogoly-táborokban, fegyverben vagy lefegyverezetlen. E súlyos évek tapasztalataiból született meg az "Alázatosan jelentem", a "magyar királyi honvédség" regénye. Szánandó, nevetséges, ostoba, gyűlöletes és derék hősei, életük komikus és tragikus fordulatai, egy társadalmi rendszer és egy életforma csődjén keresztül mondják el, hogy a múlttal nincs alku, le kell mindenestől számolni vele. A regény hőse, egy hivatásos tiszt, a Horthy-féle hadsereg tisztikarának legkülönbjei közé tartozik, műveltebb és becsületesebb az átlagnál, mégis menthetetlenül elzüllik, mert nem tud kitörni életformájából, a történelem gyilkos fordulatai sem ébresztik rá arra, hogy aljas célok vak eszköze. A regény koncepciója, mely hőseit a harmincas évek laktanya-életéből a fogolytáborig forgatja meg a magyar történelemben, azt szeretné ábrázolni, hogy szorulnak a tiszt urak a felszabadulás felé vezető folyamatban egyre inkább az események központjából a perifériára, s hogy lépnek helyükbe a legénység sorából azok, akik - Ady szavával - "magvak a jövőre". A regény stílusa írója számára is meglepetés: kiderült, hogy hősei legtöbbjéről csak a komikus ábrázolás, a szatíra eszközeivel lehet írni, mert jellegzetes életstílusuk, beszédmodoruk, gesztusaik puszta felidézése is nevetséges."