Közösségi környezetvédelmi akcióterv [antikvár]

ELŐSZÓ A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi Lili. tv előírja az önkormányzatok számára, hogy önálló települési környezetvédelmi tervet kell készteniük. Mielőtt a képviselő-testület elfogadná azt, a helyi lakosokkal is meg kell ismertetni, véleményüket ki kell kérni a tervről. Mivel a környezetvédelmi törvény elfogadásakor e munka elkészítésének nem volt még határideje, csak néhány önkormányzat, helyi közösség rendelkezett olyan környezetvédelmi tervvel, melyet társadalmi kezdeményezés nyomán, öntevékenyen kezdtek elkészíteni, az önkormányzati munkába beépíteni (pl. Debrecen, 1991, Mosonmagyaróvár, 1993). E társadalmi kezdeményezések, amikor a közösség számára környezetvédelmi cselekvési tervet dolgoztak ki, voltaképpen a kollaboratív, azaz együttmunkálkodó tervezés szemléletét, gyakorlatát érvényesítették településükön. Felismerték, hogy minden olyan terv, amely a tervezőkön és a döntéshozókon túl még másokkal is kapcsolatba kerül, másokra is kihatással lesz, elfogadása után esetleg nehéz percekkel vagy évekkel néz szembe. Ha ugyanis a terv esetleges ellenzői, megvalósításának szenvedő alanyai csak a terv elkészülte, vagy netán a döntés után szereznek érdemi tudomást róla, erőteljesen lelassíthatják, akadályozhatják a terv megvalósulását. Már az is kár, ha - közhasznú tervek esetén - csupán passzívan kimaradnak a támogatók, megvalósítók közül. Gazdasági számítások alapján bebizonyosodott, hogy ha egy terv elkészítése során mindazokat már a kezdetektől bevonják a munkába, akiket a tervvel kapcsolatos döntések érintenek, akiknek az életére a terv hatással van, ha őket informálják, kikérik a véleményüket és ha lehetséges, beépítik azt a módosított tervbe, a tervek sokkalta hamarabb jutnak el a megvalósítás szakaszába, továbbá sokkal kisebb költséggel valósulnak meg. Ez gazdaságilag igaz egy-egy beruházás kapcsán élesen szemben álló felekre is. ( Például, ha a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer története nem azzal kezdődött volna, hogy a politikai legfelsőbb vezetők először is döntést hoztak róla, majd szük szakmai körben vizsgálni kezdték a beruházással kapcsolatos sokféle kihatást, csupán a legszűkebb tudományos nyilvánosság előtt, vagy még tőlük is elzárva, minden eszközzel akadályozva az információért és a döntésben való részvételért küzdő társadalmi mozgalmakat, megtakaríthattuk volna a nagymarosi körgát felépítésének, fenntartásának, majd elbontásának költségeit.) Ellenkező esetben, ha egy terv elfogadásra talál a közösségben, mindazok, akiket már kezdetben bevontak a tervezésbe a magukénak fogják érezni, segítenek majd a megvalósításban és minden eszközzel védeni fogják azt. A kollaboratív, együttmunkálkodó tervezést kooperatív, együttműködő megvalósítás, fenntartás fogja követni. A tervező tehát a legbölcsebben és legolcsóbban akkor jár el, ha a terv barátait is, de akár az "ellenségeit" is már kezdettől bevonja a tervezésbe. E könyvben megpróbálunk módszertani segítséget adni ahhoz, hogyan lehet és kell eljárni,, ha együtt akarunk terveket készíteni, mi több, olyan terveket, amelyek megalapozottak és konszenzust, egyetértést élveznek a közösségen belül. Az USA egyik "legzöldebb" államának, Vermontnak a gyakorlatát adaptáltuk a magyarországi viszonyokra, számos közösséget sikerrel képeztünk ki arra, hogy - esetünkben - hogyan juthatnak el egyetértést élvező környezeti akciótervekhez közösségükben. Ez a munka 1992-ben kezdődött, amikor még nem tudtuk, hogy a majdan elfogadásra kerülő környezetvédelmi törvény is igen hasonló tevékenységet fog előírni a települések számára. Azt azonban felismertük, hogy mindnyájunk számára kívánatos, ha ezek a kötelező környezetvédelmi tervek a nyilvánosság bevonásának, a kollaboratív tervezésnek, a közösségépítésnek minden lehetséges módszerét alkalmazva készülnek el. Egykor csak Budavárát kellett visszavennünk a töröktől, most pedig a saját életünk tereit, közvetlen környezetét, fenntartó közegünket is vissza kell vennünk a szennyezéstől, az ismeretlenségtől, a betegségek okaitól, az elcsúfítástól, az erőforrások elpazarlásától. Nincs kormányzat, nincs önkormányzat, amely ezt nélkülünk, a közösség tagjai nélkül elvégezhetné. Működjünk tehát együtt, mindnyájunk közös hasznára. Ehhez kíván segítséget nyújtani könyvünk. Óbuda, 1997. február Dr. Vásárhelyi Judit