Fémfürkészek III. [antikvár]

10. család: ENCYRTIDAE - SZIVÁRVÁNYFÜRKÉSZEK A szivárványfürkészek alkotják a fémfürkészek egyik legváltozatosabb és legszínpompásabb, továbbá gyakorlati szempontból leghasznosabb családját. A Magyarországon élő fajok nagysága 0,5-5 milliméterig terjed. Színük aranyoszöld, sötétkék, sokszor a fémes csillogásban színtjátszó, máskor azonban egészen sötét, fémfény nélküli; számos faj színe barnás, sárga vagy ezekben a színekben tarka. Csápjuknak (1. ábra: A) gyűrűíze hiányzik, ostora 2-7-ízű, csak az Arrhenophagus Aur. nemben helyettesíti 2 gyűrűíz az egész ostort. Csápbunkójuk többnyire 3-ízes, sokszor osztatlan (1. ábra: B), néha nagyon megnyúlt. Fejükön a pontszemek csak 2 nemben (Quadrencyrtus Hffr. és Stemmatosteres Timb.) hiányoznak. Torukon a vállbarázda hiányzik, nagyon ritkán enyhe nyoma látható (1. ábra: F és 159. ábra: C), pajzsocskájuk csúcsán ritkán ecsetszerű szőrcsomó nyúlik hátrafelé. Középtoruk oldalai egységes, párnaszerűen kiemelkedő lemezt alkotnak. Potrohúknak nincs nyele, elülső szelvényei (1. ábra: E) rendesek, az utolsók oldalt feltűnően előrehúzottak, középső szakaszuk pedig erős ívben nyúlik le a csúcs felé. Az utolsó szelvény tövén kétoldalt 1-1 kis, kerek lemez látható, amelyből 3-3 igen hosszú serte nyúlik hátrafelé. Szárnyukon (1. ábra: D) a szegélyér rendszerint igen rövid, pontszerű; eléggé gyakoriak a rövid szárnyú alakok. A 2 ivar többnyire élesen elkülönül egymástól: a hímek csápja fonálszerű, középső ízei erősen szőrösek és többször oldalt ágszerűen megnyúltak, bunkója osztatlan (1. ábra: C); a nőstények csápbunkója csaknem mindig ízes, vagy az egész csáp lapított, vagy szárnyaik foltosak, olykor kiálló tojócsövük van.