Peszach [antikvár]

Ben Dániél: Peszách. 1. Peszách a természet ünnepe: tavaszé, bimbózásé, rügyfakadásé. Nálunk, a gálutban friss, erős áprilisi szelek fújnak, és ha néha-néha még csípős is a levegő - az első széderestén hagyoniányszerűen még befűtjük a szobát - már érezzük, hogy a télnek visszavonhatatlanul vége. Természeti ünnep a Peszách Erecben is, de ott már nem a tavasz zsendűlését, hanem a nyár kezdetét hozza el, nem lombfakadást, rügypattanást jelent, hanem aratás elejét; nem reményt, hanem beteljesedést. Földmívelő őseink ezen az ünnepen már be is mutathatták az új árpaaratás első, áldott eredményét: az első kévét. Gálut és Erec úgy aránylik egymáshoz, mint tavasz és nyár, bimbófakadás és aratás, remény és beteljesedés. Itt: „ássiré hátikvá", a „remény foglyai" vagyunk. Ott: a beteljesülés boldog hőseivé válhatunk. Peszách történeti ünnep is. Népünk tavaszának: a zsidó nép megszületésének napja. Napjaink egyik gondolkodója (Montefiore) mondja: mi hiszünk abban, hogy isteni akarat irányítja a világ, az emberiség sorsát és benne a mienkét is, de nagyon ritkán adatik meg nekünk észrevennünk egy emberi történet kusza eseményein keresztül - az Isten akaratát. Az egyiptomi kivonulás annak a néhány, fájdalmasan csekély számú eseménynek egyike, amelyekben világosan ráismerünk az örök Törvény rendelésére. A szabadságát visszanyert Izrael első - 7 -