Műszeres kémiai analízis I-II [antikvár]

BEVEZETÉS. 1 mennyiségi kémiai elemzés úgynevezett klasszikus módszerei e sulyszerintl és a térfogatos elemzés módszereit foglalják magukban, ez utóbbinál is azonban csak azokat az eljárásokat sorolhatjuk ide, melyek a vógpont észlelését szlnindikátorokkal végzik. E módszerek vitathatatlan előnye, hogy különösen a eravimetrikus módszer, abszolút mennyiségek meghatározásáro alkalmas, és mint látni fogjuk, a legtöbb fizikai alapon történő vizsgálati módszer kiindulópontjaként szolgál* Pontossága, a megfelelő módszerek ős mérőeszközök megválasztásával, iLen széles határok kőzett mozgó mennyiségek meghatározása •setén is, gyakorlatilag tetszésszerinti mértékben növelhető. Hátránya azonban, hogy az elemzés a legtöbb esetben, különösen ha nagy pontosságú mérést kell végeznünk, hosszú időt, meglehetősen nagy meny-nyiségü vizscálnndő anyagot és votyszert ité^yel. Emiatt sorozat elemzéseknél, különösen ez ipari gyakorlatban, hátrányos* Csökkenthetők ezek a hátrányok u«n. cyora elomzősi módszerek alkalmazásával, melyek lényegesen rövidebb idő alatt végrehrjthatók, és legtöbbször jelentós megtakarítást eredményeznek veeyszerben is. Ezek a módszerek azonban a lectöbb esetben ezeket az előnyöket a mérés pontosságának rovására érik el. A klasszikus módszeroket számos esetben kiküszöbölhetjük fizikai sajátságokon alepuló mennyiségi elemzési eljárásokkal* Ilyan fizikai sajátsácok lehetnek a vizsgálandó anyag optikai viselkedés«, fényelnyelés, törésmutató stb. Lehetnek elektromos tulajdonságok, potenciálkülönbség, vezetőképesség, diffúziós áram stb* Lehetnek a molekula szerkezetéből adódó módszerek, emissziós, és abszorpolda apektrálanalízis* Altalábrn tehát minden olyan fizikai sajátság alkalmat az egyes anyagok mennyisééi meghatározására, mely a koncentrációtól függ. Ezek között lesznek olyanok, molyok más ionok Jelenlétében is alkalmasak a koncéi.tráció és Így az abszolút anyagmennyiség meghatározására , más fizikai sajátságok pedig e««k binér elegyek esetében szolgálnak mennyiségi meghatározásra* A fizikai sajátsácokon alapuló módszerek általában gyorsabban, kisebb anyagmennyiségből hajthatók végre, mint • klasszikus