Földrajz I. [antikvár]

A FÖLD KOZMIKUS KÖRNYEZETE HELYÜNK A VILÁGEGYETEMBEN A csillagászat hajnalától napjainkig Az emberiség a fejlődésével párhuzamosan egyre nagyobb érdeklődést mutatott mindenkori környezete iránt. A lakóhelyét körülvevő környezettől fii^ött léte és megélhetése. Ehhez a környezethez sorolhatjuk az égboltot és az égitesteket is, amelyek között mindig voltak az ember élete szempontjából kiemelt fontosságúak. Az égitestekkel kapcsolatos tapasztalatok és ismeretek gyűjtését, rendszerezését, az ismeretek továbbadását nagyban segítette az írás feltalálása, amely elvezetett a csillagászat alapjainak lerakásához. Az ókori görög gondolkodóknak köszönhetjük a csillagászat további fejlődését, és a földrajztudomány kialakulását is. A görög tudósok közül többen - geometriai ismereteiknek köszönhetően - fehsmerték, hogy a Föld gömb alakú, sőt Arisztarkhosz a világ heliocentrikus (napközéppontú) szerkezetének elméletét is megfogalmazta. Ennek ellenére általánosan elfogadottá Ptolemaiosz alexandriai görög csillagász geocentrikus (földközéppontú) világképe vált, amely egészen a középkor végéig szilárdan tartotta magát. Az európai gondolkodásban me^ökeresedett geocentrikus világképet NikolauszKopernikusz (1473-1543) lengyel csillagász döntötte m^ aki tudományos számításaira alapozva a Napot állította a világmindenség központjába, és széles körben elfogadtatta a heliocentrikus vil^képet. Már az ókori tudósok számos fontos csillagászati megfigyelést végeztek. Egyiptom életének meghatározója volt a Nílus áradása, amelynek kezdete nagyjából egybeesett a nyári napfordulóval. Az egyiptomi tudósok megfigyelték, hogy ezt az időpontot a Szíriusz napkelte előtti feltűnése jelzi, így a Szíriusz égi mozgásának ismeretében előre jelezhették a kincset érő áradás érkezését. A babilóniaiak a csillagos égbolt megfigyelésére hatalmas tornyokat építettek. Ők határozták meg elsőként a Nap évi pályáját és a csill^okat csillagképekben ábrázolták 7.1. A geocentrikus (ptolemaiosz!) világkép Kopernikusz Az égi körök körforgásáról című művében kifejtette, hogy a Föld nem mozdulatlan, nem középpontja a világnak, hanem forog a tengelye körül és kering a Nap körül a többi bolygóval együtt. Elméletének hibája volt, hogy a Napot a világmindenség (és nem csak a Naprendszer) középpontjának tekintette, de azzal, hogy „a Földet kimozdította centrális helyzetéből", utat nyitott a világegyetem szerkezetének egyre Nikolausz Kopernikusz pontosabb megismeréséhez. (1473-1543) 7.2. A kopernikuszi (heliocentrikus) világkép. Hasonlítsd össze a két világképet!