Embertan és emberszármazástan [antikvár]

„Rólunk ​szól a mese” – idézhetnők a latin közmondást az embertan (antropológia) szaktudományával kapcsolatosa, amely az emberi népességek időbeli és térbeli jelenségeire és kapcsolataira mutat rá. Az emberré válás rendkívül összetett folyamata különösen jelentős helyet kapott ebben a könyvben. Az új előember- és ősemberleletek is egyre fokozódó gyorsasággal kerülnek felszínre, és miként az történni szokott, a több lelet egyre több fejtörést okoz a szakembereknek. A ma élő emberiség egy faj, de a Föld különböző tájain sokféle arculatot mutat. Ezenkívül a növekedés és a fejlődés, a vércsoport-tulajdonságok és végül a történeti (vagy prehisztorikus) embertan kérdéseivel is foglalkozunk – több egyéb mellett. Az antropológia enciklopédikus ismeretanyaga helyett e tudomány korunk szintjén levő ismereteinek minél sokoldalúbb összefüggéseit igyekszünk az olvasó elé tárni. Úgy véljük, hogy a biológusokon kívül – akik számára ez a tankönyv elsősorban készült – a paleontológusok, a geográfusok, az archeológusok és az etnográfusok is eredménnyel forgathatják.