Juhaimnak maradéka [antikvár]

Részlet:Szórványgon dfáinkrólDiaszpóra - széthullott kéve magjai a terméketlen földben, őszutón, a tél torkában, a beta-karodás nagy műve után, a csírázás reménye nélkül. Nem is annyira a szétszóratottak csoportja, hanem inkább az életveszélyesen elszigetelődött maradék: hajdani nagy búzamezők emléke, fölöttük már elvonult az aratás, és ők itt maradtak kípergett magvakként az útfélre, a köves helyre, a tövisek közé esve, nem várva, de tudomásul véve a közelgő gyilkos telet.Örömmel vagy egykedvű beletörődéssel szoktuk mondani, hogy etnikai lények vagyunk, hogy megnyilvánulásainkat nyelvi és etnikai szabályokban, kötődésekben éljük át. Itt nálunk, Kelet-Európában, ahol nagy felületeken érintkeznek egymással a népek, minden ilyen vonás betájoló és meghatározó: a nyelvi és etnikus maga a személyiség értéke, maga az önazonosság. Sokszorosan érvényes ez a szórványokra.Gondokkal terhesen, szinte végzetesen szórványnemzet vagyunk. A világban él a magyarság egyharmada: az anyaország határain kívül, az utódállamokban vagy a diaszpórában - a romániai magyarságnak egyharmada nyelvi és etnikai veszélyeztetettségben, egynegyede pedig halmozottan hátrányos helyzetben. E területeket és közösségeket az jellemzi, hogy a mindennapi életből végzetesen kiszorulóban van -és így társadalmi terét ís egyre egyértelműbben