Bővebb ismertető
Bevezető
.,A társadalmak, mint az életmódok, saját értelmezéseiket tartalmazzák."^
Clifford Geertz
A nők érvényesülésének, egyenrangúvá válásának örvendetes jelenségnek kellene lennie, de úgy tűnik, mégsem az. A bizonyítványok, diplomák, az anyagi előrehaladás és a függetlenség mégsem tette oly mértékben elégedetté őket, ahogyan az várható volt, és személyiségük, habitusuk változása olyan problémákat idézett elő, amilyenekre senki sem számított. A téma napjaink társadalmi bestsellere, amiről mindenkinek véleménye van, és amihez mindenki ért. Erről beszélnek, olykor vitatkoznak társaságban, villamoson, a fodrásznál, munkahelyen és férfiöltözőben. Igen, a férfiak is, mert már ők sem tudják nem észrevenni a változásokat. „Hmm, a nők, hát igen " - mondják, és sóhajtanak, talán nagyobbat, mint évezredek őta bármikor.
Mielőtt belekezdenék a gondolatok és eljárások ismertetésébe, pontosítanom kell néhány dolgot, mert a közvélemény az effajta meggondolásokat hajlamos egy kézlegyintéssel vagy lefeminizmusozdssal elintézni. Ezért sietek megjegyezni, hogy nagyra becsülendők a feminizmus vívmányai, áttörése a maszkulin-társadalmak kőfalában, és leszögezném, hogy igenis szükség van férfiakra, mert a nők többsége továbbra sem kíván elhatárolódni a nőségtől, férfi módjára gondolkodni; nem szülni, egyedül élni, ülni, állni - és főképpen aludni -, ugyanis pontosan tudja, hogy férfiak nélkül nincs értelme nőnek lenni, és fordítva, ahogyan azt a szépirodalomban már többen, és ennél sokkal frappánsabban megfogalmazták.
A másik fontos kitétel, hogy a mai nők általam vizsgált csoportját sem deviánsnak, sem más kórosnak mondható nyavalyában szenvedőnek nem tartom, ez a velük készített az interjúkból, beszélgetésekből egyértelműen kiderült. Viszont az is látható, hogy helyzetük közel sem rózsás, mert pályafutásuk huszadik századi szakaszában már oly sokszor, a huszonegyedikben pedig valószínűleg még többször fognak akadályokba ütközni, amikor megpróbálják őket a tökéletlenebb fél kategóriájába sorolni. Majdnem azt mondtam: zsugorítani, ahogyan a keleti nők lábát is erőszakkal kicsinyítik, mert a férfiéhoz képest az a nőies. A férfiéhoz képest?
Már a kutatás elején felmerült bennem a kérdés, hogy miért kell a férfihoz mérni a nőt, hiszen az ugyanannyira képtelenség, mint fordítva, de akkor még nem
¦ clifford Geertz 1994:169.
(
>1 :¦