Csereháti pasztorálszociográfia [antikvár]

1. Mikó atya levele Megjelenése után azonnal elküldtem a Ferencpápista egyhdzreform Cserehdton-t Mikó Atyának Port Mores-bybe. Pápua Új-Guinea fővárosába. Oda küldte őt Ferenc pápa melanézial nunciusnak azzal, hogy „megtapasztaljon valami egészen mást". Mindezt postacímével együtt mentorától, Beer Miklóstól tudtam meg, valamint még az is, hogy Ferenc pápa a melanézial „tanulmányút" után a szentszéki Ecclesia Dei számít rá a továbbiakban, „továbbfejlesztendő a csereháti modellt". Könyvemre Mikó atya e-mailben reagált, ekképpen: „Kedves István Testvérem! Remek könyved végképpen meggyőzött arról, amit Johann Baptist Metz és mások is hangoztatnak, hogy most már végképpen fel kell adnunk a hagyományos felfogást, mely szerint a filozófia a teológia első számú szolgálóleánya, és be kell látnunk, hogy a filozófia helyét - méghozzá nem is annyira szolgálóleányként mint inkább segítőtársként - a társadalomtudomány(ok) nak kell elfoglalni (uk). Ghislain Lafont bencés teológus szerint a kinyilatkoztatás mindig megelőz bennünket, teológusokat, filozófusokat, szociológusokat és szenteket egyaránt, akik hajlamosak vagyunk magunkénak vagy szervezetünkének tudni magát az igazságot, a magunk igazát pedig öröknek hinni. A vélt igazságok tesztelésére szerintem igen csak alkalmasak a különböző társadalomtudományok. A te pasztorálszociológiai utópiád minden mondatával egyet lehet érteni, de műfajából adódóan az igazságnak a fényesebb arcát mutatja meg, márpedig a Magvető magja íM