Szexpiaci körséta [antikvár]

Mindjárt az első este szerencsénk volt. Felcsíptünk két japánt, akik köztudottan a legjobb vendégek. Borzasztóan gátlásosak, csak sandítanak a lányokra azzal a ferde szemükkel, nem mernek megszólítani senkit. Ha meg odamegy hozzájuk az ember, egy perc alatt rátérnek a lényegre, s megkérdezik, hogy mennyi? És villámgyorsak az ágyban. Ez pedig nem utolsó szempont. Meg vannak őrülve a nagymellű nőkért. Na, felvittük a japánokat az én lakásomra. Szó nélkül letették a 100-100 dollárt, aztán szépen eldiliztünk velük. Nem is tűnt munkának a dolog. Nem jutott az eszembe, hogy én most pénzt keresek. Akkoriban még nem csináltam olyan vadul a dolgot, mint később. Etettük, itattuk a japánokat, aztán persze megkapták azt is, amiért fizettek és szépen, sűrű meghajlások közepette távoztak. Igen elégedettek voltak. Mit mondjak – mi is.