Zúzmarás fenyőlombok [antikvár]

Az 1933-ik év szeptember tizenkettedikének, születésem hetvenedik évfordulójának közeledésekor adom ki e könyvet és feleségem áldott emlékének szentelem. Ő volt égből alászállott melege annak a boldog, most már vihardúlta fészeknek, melyben verseim életre keltek. nem cselekszem tehát stílustalan dolgot, ha könyvem elején - jóbarátaink számára - feleségem arcképét közlöm. De ahol ő van, ott nekem is jól esik lennem. A magam arcképét is csatolom tehát. Ezt meg volt tanítványaimnak ajánlom búcsúzó emlékül. Könyvem olvasgatás közben sok érzéssel, eszmével, eszménnyel találkoznak, melyek együtt vezettek minket fölfelé a tudás és a nemesbedés útján.