Villámok árnyéka [antikvár]

1985 őszén Párizsban egy irodalmi műsoron találkoztam személyesen Forrai Eszterrel. Ekkor derült ki: régi ismerős, valaha én mutattam be először a pályakezdő költőt, magam is még csak első mondatait leíró kritikus. A pesti egyetemen, amelynek mindketten diákjai voltunk, és a századelő, majd az Újhold legendás stílusgyakorlati összejöveteleinek felújítására törekedtünk. Aztán szem elől tévesztettem, bár sohasem feledkeztem róla. Évtizedek után Párizsban azonosíthattuk a valahai indulást. Neve ugyan megváltozott azóta, mégis-verseit olvasva - egyenes üt vezet a fiatal diáklány rögtönzéseitől az érett formájában megszólaló költőig. A közvetlen szikrázó reagálás már első próbálkozásainak sajátja volt. Csakhogy akkor versei az ötlet szintjén rögzültek, egy túl érzékeny fiatal lány reflexei voltak, figyelemre méltó felizzások a formába zárás előtti pillanatból. Hirtelen felfogott élményeivel vadászott messze szálló gondolatokra. Azóta megjelent öt kötete. Megtanulta a formafegyelmet: a Nyugat folyóirat költői iskolájának hatása éppúgy érződik versein, mint Nagy László ritmikai és nyelvi ihletése. Bárha régen távol él hazájától, idegenül beszélő környezetbe ágyazottan, mégis benne létezik a magyar vers formai és nyelvi közegében. A hagyományos magyar verskultúrába illesztette versformálásának kezdeti sajátságát: egy-egy élmény kiváltotta ötlet az alapja ma is versének. Csakhogy míg kezdetben megmaradt az ötlet kidalolásánál, most ez versének csak „felvezetése". Forrai Eszter mai verse: már állandó viszonyítás. A Villámok árnyéka címmel összefűzött 1984-85-ben keletkezett versei egységes ciklust alkotnak. Költői alkatának sajátsága a kötet szerelmi élményének verssé alakításában érvényesülhet. A ciklus a beteljesülő szerelem ünneplése és a távolélő kedves utáni vágyakozás költői naplója. Azt az örömet hirdeti, amelyről így írhat: "Némává tettél Mióta testünket beszélteted Helyettünk..." A szerelem teljességéről, ahol a testek „angyalok szavával, beszéd nélkül" társalognak - csak költészet vallhat. Verse szédült kitárulkozás, a felszabadult boldogság kifejezése. A világ bezárult: két egymásra talált ember "vonzása és választása".