Téli vigília [antikvár]

Christine Busta a második világháború utáni német nyelvű költészet kiemelkedő egyénisége. 1915-ben született Bécsben. Első verseskötete 1951-ben jelent meg. Több mint három évtizedet felölelő munkásságában nyomon követheti a modern irányzatok csaknem teljes vonulatát; voltaképpen egyikbe sem sorolható, de felszívta, asszimilálta valamennyit, az expresszionizmustól az objektív lírán és a lakonizmuson át az új szubjektivitásig. Költészetének alapvonása a humánum - a német természetlíra is elveszti verseiben az embertől független tenyészet szuverenitását. Mindig emberhez szól, emberhangon, akkor is, ha ókori, mitikus leleteket, mítoszfoszlányokat idéz meg, ha szűkszavúan, pár vonallal, egyetlen meghökkentő természeti képet skiccel fel. Katolikus költő, ám a biblikus utalásokat gyakran panteista, antik motívumok szövik át, a vallásos reménység hangját, az evangélium képeit nagyon is evilági vonatkozások színezik.