Szonettek az ittmaradókért [antikvár]

Ti, kik majd élitek a kataklizmát, s fájjátok: vétkünk vétketekben ért be, öltözhettek rém-vágyba, harci vértbe, szorongnthattok áltató talizmánt rőt végből próbálva menteni irhát -a Föld remeg, mert az iszony elérte, ég az ég, a táj, s szédültök a végbe, gyilkos gyilkost ordít és egymást irtják, s már csak oda lehet elmenekülni, ahonnan jöttünk dúltan elvegyülni, vég-közöny kormoz élő, holt fölött. Késő lesz megbánni, mi szülve késő, mert hordva szégyen, velünk elenyésző. Semmi lepi be s lesz a volt örök.