"...sodrában a szörnyű malomnak" [antikvár]

„ De haragod füstje még szálljon az égig, s az égre írj, ha minden összetört!" Radnóti Miklós - IV. ecloga Elószó Jó tíz esztendeje, hogy kezembe kerük az Élet és Irodalomban Szilárd Gyula „ sodrában a szörnyvi malomnak" cími3 dokumentum regényének ismertetése. A recenzes, Szabó Ágnes, aki nem titkolta, hogy úgy általában nem szereti az ilyesfajta írásműveket, mert legtöbbjük fő pozitívuma az a puszta tény, hogy a szerző igazat ír. Erről a könyvről, és szerzőjéről meleg szavakkal emlékezett meg. Mint írta: „a kötet, az akkor 70 éves férfi fiatalkoráról szólt, munkaszolgálatról, halálmenetről, de nem a borzalom nyelvén beszél, s brutális képsorokkal sem ostromol szüntelenül, pedig kitűnő vizuális megjelenítő készségnek birtokosa. Látomásai vagy láttatásai Bosch képeihez hasonlóan szépek. Félelem helyett szorongást kelt, bánat helyett csalódottak közöny elleni csendes lázadását". Ez volt első találkozásom Szilárd Gyulával, majd röviddel később személyesen is megismerhettem fali képeinek bemutató kiállításán. Talán már az eddigiekből is kitetszik, hogy egy különleges személyiséggel hozott össze a jó sorsom egy testileg és lelkileg is egyenes tartású emberrel, akinek élete elválaszthatatlanul összeforrt a korral melyben élt, mely számára,- mint valamennyiünk számára - egyet jelentett a szörnyűségekkel, az embertelenséggel, és ezzel együtt is, és mindezek ellenére a reménységre, a szépre, a harmóniára való törekvéssel. Szilárd Gyula számomra korunknak, ennek az ellentmondásoktól terhes, félelmetes kornak egy kicsit jelképévé vált. Az mindig megalázott, de mindig újjáéledő legyőzhetetlen ember ő, aki évezredek emlékképeit hordozza génjeiben, és aki idegeiben őrzi a túlélt Holocaust rémségeit, aki ember tudott maradni az embertelenségben. Mindaz, amit tett egy élet szorgalmas munkájával, tiszta erkölcsi- -3 - i' F'- ' .1 í ,