Sárközi György összegyűjtött versei és versfordításai [antikvár]

Táblája belső oldalán ex librissel. Felső lapélek enyhén elszíneződtek.
Sárközi György (1899-1945) költészetéről az elmúlt évtizedekben kevés elemzés született. Annak ellenére, hogy ismert, a kánon részét alkotó szerzőről van szó, a befogadástörténet nemigen nyújt fogódzókat ahhoz, hogy az ezredvég olvasója hogyan nyúlhat ehhez a lírai életműhöz. Ennek a ténynek számos oka lehet, többek között az, hogy a kommunizmus és szocializmus évtizedei nem kedveztek egy olyan költői pálya befogadásának, amely a katolikus keresztény eszmekörökből bontakozott ki. Illyés Gyula törekvése, hogy Sárközit politikai, társadalmi nézeteire és cselekedeteire támaszkodva kanonizálja, olyan irányú következményekkel járt, hogy szentesítette a versek olvasását a szerző életrajzának kiszolgáltató gyakorlatot. Sárközi esetében ez azért különösen problematikus, mert így a katolicizmus, illetve a szociális érdeklődés nem poétikai, hanem társadalmi szempontból értékelődik, a művet létrehozó szubjektum viselkedése vagy vélekedése fontosabbá válik a versek nyelvi megalkotottságánál. A jelen kor olvasójának feladata tehát leginkább abban áll, hogy a fenti ideológiák poétikai megjelenésére fordítsa figyelmét. Arra, hogy Sárközi verseiben e gondolatrendszereknek van-e poétikai, esztétikai funkciója.