Múló évek [antikvár]

Lovász László 1936-ban született Mezőkovácsházán. Gyermekként látta és megélte a vidéki életforma szépségét, de gondját, bajait is. Gimnáziumot Szeghalmon végzett az 1951-55. években, a Péter András helybéli gazda hagyatékából 1926-ban felépített és beindított református gimnázium jogutód Középiskolájában. Itt kedvező hatások érték a hely és a tanárok kiválósága révén. Különösen Fülöp Károly költő-tanár és Sándor Jenő igazgató-tanár példája növelte irodalmi érdeklődését. Érettségi után azonban műszaki pályát választott. 1955-1960 években elvégezte a varsói SGGW Faipari Technológia Karát és jeles mérnök-magiszter diplomát szerzett. Hazatérése után a bútoriparban dolgozott, Budapesten. 1964-ben kinevezést kapott a győri Cardo Bútorgyár igazgatói posztjára, majd 1979-ben Csongrádra került, a Tisza Bútoripari Vállalathoz, ahol 1989-ig - megbetegedéséig - volt a több gyáregységes vállalat vezérigazgatója. Súlyos betegsége miatt 1990-ben véglegesen rokkantnyugdíjas lett. Ezután már csak részmunka-időben végzett gazdasági feladatokat (önkormányzati képviselő, tanácsadó, kistérségi területfejlesztő), és az olvasás, az irodalom egyre fontosabbá vált számára, amit Csongrád város pezsgő irodalmi-kulturális élete is ösztönzött. Néhány verse korábban megjelent a helyi sajtóban, de most érezte elérkezettnek az időt arra, hogy kötetet válogasson verseiből. E versek érzékenységgel, szeretettel, néhol humorral szólnak emlékeiről, ám kemény hangon vitatják a közelmúlt és jelenünk történéseit, visszásságait. Jó szívvel ajánlom az olvasó figyelmébe Lovász László verseit.