Mezítláb álarcok hamujában [antikvár]

Ebben a könyvben található soraim egy Istent kereső ember tiszta, őszinte szándékkal feltett kérdéseiből és tapasztalataiból születtek. Nem a jövőre és nem a múltra vonatkozóan. Nem a bölcsességért, hanem az egyszerűségért. Nem a tényekért, hanem a hitért. Nem az elméletért, hanem a gyakorlatért. Nem azért, hogy komoly felnőtt legyek, hanem hogy gondtalan, játékos gyermek. Nem új harcokért, hanem a békességért. Nem csak magamért, hanem érted is. Utálom, hogy többször menekülök, mintsem megérkeznék. Tudom, hiszem, érzem, hogy változni és változtatni kell! Igenis vannak álarcok, amelyeket el kell égetnünk. S újjá kell születnünk, még akkor is, ha égeti lábunkat az imént letépett, elégetett, de még porladó maszkjaink lappangó forrongása. Ez egy utazás, amely még nem ért - nem érhetett véget. Sok halál és sok születés jellemzi, s egy szinte már rituálisan ismétlődő, fájdalmas, de felszabadító alkalom: az álarcok megsemmisítése.