Maria Banus legszebb versei [antikvár]

ELŐSZÓ Maria Banus legfrissebb versei az időt vallatják. A költőnő a negyedik dimenziót hívja segítségül a másik három megértésére és megértetésére. Termékeny nyugtalansága sosem kímélte meg az önvizsgálattól. Lírájának lágysága nem oldotta fel az értelmi szigort. Az alaptartást mindig is ez a kettősség emelte elegáns ívű, tágas boltozattá. Kapuboltozat ez, a múltba vezet, s ha belépünk, érdekes találkozások várnak. Ahhoz, hogy meg is értsük azt, amit ismerni vélünk, szükséges a felidézés, a visszalapozás. A gyermekkor, az ifjúság hetyke - szemérmes titkainak megvallása kell hogy hol éles, tárgyilagos fényben, hol pedig bizalmas hangulatvilágításban fürdesse az embert, aki költő. Hiszen a költő, az ember mai valóságában kiteljesedett lehetőségek eredményeként áll előttünk. Holott az eredményt megelőzte a folyamat, a mát a tegnap, a kibontakozást az alakulás. „Agárléptü kamaszlányok" között tűnik fel az, akinek dala „ruháját szaggatja" és