Magyar nyár [antikvár]

Magyar nyár „Cseng bong fülemben a két hét" Ha valaki kezébe vette ezt az írást és fel is nyitja, belelapoz, kérem, hogy mindezt már kezdettől bizonyos szánalom érzéssel tegye. Szánalommal, részvéttel, megértéssel. El tud-e az esetleges olvasó képzelni még valakit, aki nyári vakációra indul, mondjuk Magyarországra, régi hazájába és kezében hol papírfecni, hol irka, hol ceruza, hol toll, néha még papírszalvéta is az étteremben, már nem is kicsit eltarkítva csirkepörkölttel. És ír, jegyez, firkál az illető. Ha túladna rajta ! De, nem ! Viszi magával már a repülőről, zsebébe gyűri a ferihegyi Röptéren, a fináncok rá se néznek, jegyezget, elveszt lapokat, címeket, ötleteket, gondolatokat. Hol az ég felhői sírnak vele, vagy helyette, hol ragyogó napfény kineveti, hol a holdfény rávilágít üres, még íratlan lapjaira. Megjárja Pestet, a Tolna-megye Tamásiját - ez a szülőhelye, átviszik autón Nagydorogra (a világ közepe a helyiek meggyőződésében), Pécsett majd elsírja magát az „ő", „volt" Pius Gimnáziumának ablaktalan falai láttán. Saváriába viszik kedves ismerősök, akik már rokonok lettek egykettőre és szinte már testvérek is, fürösztik tejbe-vajba. Tejbe-vajba szószerint. Még aludttejet is köpülnek neki, még habosrólnit is tesznek elébe ebéd végén, pontosan olyat, amilyent édesanyja szokott sütni neki, ha valami miatt kedveskedni akart egyetlen megmaradt fiának. Ez mind szép és jó,de a kézirat-firkák megmaradtak! Átvészelték a két és fél hetet, kibírták a hosszú visszautat a repülőn, ahol is, ki ne tudná, szardíniává préselik az embert, de nem ölik meg kegyesen előbb, mint a kishalakat, amikor embertestünket kishalnak kis és szűk ülőhelybe préselik. Szánalom és részvét itt kéretik. A jegyzeteket le kell másolni ki tudja elolvasni ezt a hevenyészett írást! Betűzöm, kínlódok vele, ha nem sikerül átírok sorokat, szakaszokat, egész verseket. így érlelődik az, ami kelve- keletlenül a papírlapok sütőkemencéjébe került. Kész, meleg, sikerült cipók, kenyerek ezek ? A válasz csak az esetleges olvasóé lehet.