Fösvény [antikvár]

MOLIERE IGAZA Az irodalmi idők kezdetén a vígjáték párban halad a szomorújátékkat, a vallásos színjátékkal Az újabb, a sajátosan nyugateurópai irodalomban nehezen csatlakozott fel hozzá; késve találta meg a maga útját. A tragédiaíráshoz elég a lélek ismerete. A vígjátékhoz ismerni kell a társadalmat is. Nevetni csak másokon tudunk, A legharsogőbb kacajra a világ képtelensége indít bennünket. Moliere-ig a modern« francia vígjáték csak afféle paraszt-tréfa és bakugrándozás. Ezt a műfajt az ő félelmetes társadalom-ismerete emelte egyszeriben tökélyre. Ismerte ö persze az egyént is, az embert. De amit az emberek egymáshoz való viszonyáról elmondott, az már-már sok is volt vígjátéknak ; ha jól odafigyelünk, valóban egyre-másra szánkra fagy a mosoly. Fiatalkorában még csak csiklandoz. Mondjuk igy : még csak ingerel. De ahogy idősödik, ahogy mestere lesz eszközeinek, egyre mélyebbre vág. Mindent kigúnyol, de mégis jellemző, hogy