Európai gyöngyszemek [antikvár]

Európai költők antológiája 1936 vége felé, vagy talán még elébb, Cserépfalvi Imre könyvkiadó közölte Horváth Bélával, József Attilával és velem, Hogy a jelenlegi, világháborúra veszélyes helyzetben szívesen adna közre egy antológiát a békéről, a szabadságról, magyar és külföldi költők verseivel. Jó lesz sietnünk, ajánlotta, mivel hamarost lehetetlenné válik majd hasonló antológiák kiadása. A kiadó Cs. Szabó László esztétát, a Magyar Rádió munkatársát bízta meg a szerkesztéssel, pontosabban a költők névsorával és verseik kijelölésével. A munka mégis roppant lassan haladt előre, elsősorban Attila betegsége miatt. Emlékszem egy esetre, amikor hárman ültünk a negyedikkel, Cserépfalvival a Vigadó téri Hungária sörözőben, és az antológia francia verseit beszéltük meg. Attila előzőleg azt ígérte, hogy Victor Hugó egyik háborúellenes költeményét úgy fordítja le, hogy a francia rímekhez hasonló hangzású magyar rímeket használ, és pár nappal korábban néhány csodálatos magyar példával állt elő. Sajnálatos módon elfelejtettem őket, de úgy tudom, hogy valamelyik esztéta (Németh Andor?) feljegyezte. Ezúttal viszont, miközben hármasban beszélgettünk, Attila szót sem szólt. Kiitta söröspohara tartalmát, az üres poharat hol bal, hol jobbik arcához szorította és belehullatta csorgó könnyeit. Cserépfalvival és Horváthtal rémülten pillantottunk oda, de természetesen szót sem szóltunk, csak éppen tudtuk, hogy itt a nagy baj. Rövid időn belül Attilán a szkizofrénia félreérthetetlen jelei mutatkoztak, úgyhogy közreműködésére aligha számíthattunk, Horváth Béla pedig manrézába vonult, Hitler és bandája ellen Isten segítségét hívni, úgyhogy lényegében egyedül maradtam az antológiával. Az antológia első felét, a magyar részt már kinyomták, amikor 1938 márciusában Hitler bevonult Bécsbe.