Elnyújtott pillanat [antikvár]

eloszo Radnai István versei elé Hosszú évek óta ismerem Radnai István költői (és írói) munkásságát, és hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem. A viszonylag későn és újra jelentkező felelős írástudó művei tehetségről árulkodnak. Volt szerencsém recenziókban is szólni pályájának legújabb fordulatairól. Érzékeny, egyéni hangú alkotónak tartom, aki nemzeti elkötelezettségéről is gyakran vall. Ugyanakkor megénekli a létezés alapélményeit, az emberi élet és a természet pillanatait. Erős a kritikai érzéke is, ez a közéletet ostorozó írásaiból látszik. Van úgy, hogy verseiben föllelhetjük a klasszikus formavilágot, és van úgy, hogy szabadon áradnak sorai. Élményvilága is sokrétű. Mögötte ott húzódik meg élettapasztalata, vagy éppen a megtalált kései boldogság állapota. Föllelhetjük műveiben az elégedetlenség elemeit is, hiszen éberen figyel a valóság változásaira, az egyre inkább elszaporodó negatív jelenségekre. Természetesen foglalkoztatja a múló és fogyó idő problematikája is. Hajtja az irodalmi megszólalás élménye, és ugyanakkor a közéleti felelősségvállalás ereje is. A fentiek okán örülhetünk új könyve megjelenésének. Bakonyi István