Az éneklő Isten [antikvár]

-2- SIKLÓSI JÁNOS Az éneklő Isten ^ < : ¦ i 'l'i ¦ j j'i- !:hl ¦ / / „n, \áA a i7 ••ni'" i! ¦ irf //7 f'Mm^ h yi iV V/' ' í U'jt'i'.íi Csak énekelsz de soha nem beszélsz magadról mégis minden földi és égi énekesnél fényesebb és csodálatosabb a hangod A te dalod a fold meg a nap himnuszaid az ég mezőin elhintett csillagképek balladáid a fénygyöngyös ködök Te vagy a senki által soha felül nem múlt dalnok a látható és megtapintható álom az érthető és mégis felfoghatatlan zengés aki verseidet égi és földi fényeidet olvassa az maga is fényleni kezd maga is fénnyé válik Jó szikrázó dicsfényedben fürödni jó lelked és érzéseid sugárzásában ázni jó tudni hogy még végig se mondod legszebb dalaidat máris újabbakba a régieknél is fenségesebbekbe kezdesz Hangodban és hallgatásodban ott van minden égtáj s ott ragyog minden évszak Nincsenek gyenge erőtlen soraid se kivetnivaló üres versszakaid Eged nagy irkalapján nem lehet áthúzni egyetlen villanást sem mert nélkülük minden szín halványabb minden hang dallamtalanabb volna Dalolj dalolj Gyönyörködtess örökkévaló dalaiddal minket Köszönjük költészeted felejthetetlen tüzét