Ami szívből jön, megmarad [antikvár]

Ajánlás Dsupin Pál hátrahagyott verseihez Ismertük Őt. Nagy volt és kiváló. És szív, a mi szívünkhöz közel álló. Egerben és környékén Ő volt a koronavírus egyik legelső áldozata, mindössze ötvenhét évesen. Halálhíre végighullámzott nemcsak szűkebb hazáján, hanem az egész Kárpát-medencén. Siratták őt mindenütt, ahol magyarok élnek, akik tisztelik, szeretik és ápolják népi hagyományainkat. Visszavonhatatlanul magával vitte létezésének, egyéniségének, sokoldalú tehetségének egyszeri, megismételhetetlen csodáját. Mindenben, amit művelt, az átlag fölé emelkedett, kitölthe-tetlen űrt hagyott maga után. Elsősorban furulyaművészként ért el sikereket, de kiválóan játszott más fúvós hangszereken, például fuvolán, tárogatón és dudán, továbbá citerán is. A népzene tanáraként és hangszerkészítőként úgyszintén maradandót alkotott. Külön is elismerést és hálát érdemel noszvaji, bükkszéki, erdélyi és moldvai népzenegyűjtő tevékenységéért. Beírta a nevét a magyar művelődés történetébe zenetörténeti munkásságával, például Arany János daloskönyvének a közzétételével és népszerűsítésével is. A legnagyobb titok és csoda azonban nem is sokszínű és kivételes izzású tehetségében rejlett, hanem érzékeny és tiszta emberségében. A legnagyobbak között vívott ki helyet és rangot magának azok közt, akik hiszik és vallják, hogy az élet értelme a másik ember, hogy mindenki annyit ér, ahogyan betölti hivatását, s amilyen fokon az emberiség javát szolgálja. Csak a jót vette észre és táplálta bennünk. Bámulatosan szép szavai, mondatai voltak a szeretetre, a dicséretre, a biztatásra, arra, hogy megsimogassa és növelje önbizalmunkat, hogy segítse testi-lelki-szellemi harmóniánk megteremtését és megőrzését.