A városnak meg kell épülnie [antikvár]

A munka 1 Tél volt, amikor beszélni kezdtek róla. „Mintha egy hang szólna hozzánk, és mi nem hallanánk őt." Hát - kezdtem, aztán belém fagyott a mondat. „Mert nem akarnak hallani - mondta a hang. - .li y,, Szégyellnek engem. Ugye te szeretni fogsz, , ' j, l "jj M ha tömör éjszakákon hozzád dörgölőzöm? ' '' Vigyél haza, zár] pincébe, mint egy beteg g5^ereket. \ : Sokat tudnék mesélni rólad." . m Én most - mondtam, és elszorult a torkom. - |i ] l' Én most hazamegyek, :' mert nem tetszik, amiről beszéltek. i .És egy hanggal a zsebemben elindultam a latyakos havon. Éjszaka enni adtam neki. i ¦ Másnapra megnémult. ' Mégsem tudom magára hagyni. ígéretet tett, és nekem szükségem van a tudására - ha kell, a puszta emlékéből építem újra. Tervezni kezdek. A munka első fele: szobrot állítok neki. Figyelmesen és gyorsan dolgozom: ahol megsűrűsödik a levegő, követ rakok az anyagtalan modell helyébe. Nem művészet - puszta térgeometria. Pár hónap után úgy érzem: 9