A túlsó part [antikvár]

Gerinc szélei kopottasak.
A Székelyföldön, Baráton, 1956-ban, anyám nőnapi ajándékaként jöttem a fényre. Felsőrákos az a falu, mely felnevelt és tömte tele a tarisznyámat szellemi és erkölcsi hamubansült pogácsákkal, melyekből a rosszabb napokon ma is el-elrágcsálok néhányat. A katonaévek után, 1977-től a brassói traktorgyárban dolgoztam, mint villanyszerelő. Egy kisebb kitérővel 1982-től, már családosként, Vargyason éltem és az áttelepülés időszakáig (1991.) a köpeci szénbányában dolgoztam. Jelenleg mint a Bakonyi Erőmű Rt. (Ármin Bánya) dolgozója Ajkán élek, és ha bántanak nem sírok; inkább írok.