Bővebb ismertető
Perben áll a világgal a költő: versei olyan belső monológok, amelyeket rejtett vagy kevésbé rejtett dialogikus elem táplál; olyan párbeszédek tehát, amelyeknek kérdéseit Lászlóffy Csaba saját magának teszi fel, és ő maga meg is válaszolja őket. Lászlóffy az egész művelődéstörténettel folytat párbeszédet: egyformán faggatja az őt bűvöletben tartó Görögországot és Rómát, valamint a Kelet mágikus-varázsos, gyakran félelmetes hatalmait; így állítja szembe egymással Bizáncot, ahol "a rettegés kánonja... lesújt vagy felemel", és a görög szellem egyik legszabadabb, legnagyszerűbb dialógusíróját - akit nem véletlenül szeret, hiszen éppen tőle tanult oly sokat -, Lukianoszt.