A jövő szárnyai [antikvár]

Versek és naplóvallomások - Szekeres Mária könyve zavarbaejtő olvasmány. hogy is ne lenne az, amikor az emberi lélek olyan rezdüléseibe pillanthatunk be írásainak tiszta üvegablakán, amelyeket többnyire rejtegetni, takargatni szoktunk. Gyanítom, nemcsak az olvasó, hanem a szerző is olykor zavarba jött - saját írásait újraolvasva. De hát Bohumil Hrabal szerint nem író az, aki nem ijed meg olykor a saját írásaitól. Szekeres Mária pedig nem verselgető és naplójegyzeteket írogató ember, nem bizarr magamutogató, hanem saját életének anyagából is bátran dolgozó, igazi író. Tudja, hogy aki erre a mesterségre adja a fejét, annak át kell lépnie az "illendőség határait", mint Prométheusznak, aki elrabolta a tüzet - és meg is fizetett érte. A zavarbaejtő olvasmány a kegyelmi állapotok katalizátora. Szerepeink rabjaként, magabiztosságunk ormótlan páncélzatában néha már mozdulni sem tudunk. Ezen ütnek réseket Szekeres Mária versei és vallomásai. Ha legalább néha nem esnénk ki a szerepünkből, nem jönnénk zavarba, talán még az Isten kegyelme is hiába próbálkozna velünk. Bátorság! - mondom jó szívvel leendő olvasótársaimnak. Köszönöm - mondom olvasóként a szerzőnek .