Mozgásterek, kényszerpályák [antikvár]

Ránki professzor tanulmányai jól reprezentálják történettudományunk legújabb kérdésfelvetéseit és eredményeit. A szerző tudós-magatartása egészen más jellegű, mint amit a történészekről alkotott hagoymányos kép diktálna. Van-e értelme a történelemnek és a történetírásnak? - kérdi az első tanulmány. Az ignelő válasz sem jelent fölmentést a probléma állandó szem előtt tartása alól. ránki tehát tudja, hogy a modern kor történettudósa nincs birtokábna a bölcsek kövének; kérdéseit, eljárásmódját, fogalmait újra és újra végig kell gondolnia. Tudja, hogy európai tájékozódás nélkül nincs modern történészet: a ktöet egy sor írása behatóan ismerteti e tudomány új módszereit is. a gyűjtemény legtöbb darabja természetesen konkrét kérdésekre keres választ. Milyen szerepet játszott Budapest az ország modernkori fejlődésében? Hol és miért szavaztak 1939-ben oly sokan a nyilasokra a budapesti választásokon? Miért lett Magyarországból - a látszólag legvonakodóbb csatlósból - a németek utolsó csatlósa a második világháborúban? Ezek a kérdések mélyen érintik a mai olvasót. De érinti a kötet legáltalánosabb problémája is: mit tehet a történettudomány azért, hogy mind szervesebb része legyen az emberek, nemzetek, társadalmak önismeretében?