Az átkos múlt hetek [antikvár]

Ungvári Tamás könyvtárából.
E kötetbe zárt cikkeimet abban az időben írtam, amikor az újságírás számomra is valóságos »lubickolás« volt, amikor a nyilvánosság már nem áttörhetetlen falként tornyosult a szabad gondolatok elé, amikor napról napra bizonyosodott be, hogy a közlés, a felhangosítás a dolgunk, s nem a(z el)hallgatás. Amikor ezeket a cikkeket írtam, minden elmúlt hét »átkossá«, vagyis: meghaladottá, meghaladhatóvá vált, s a felgyorsult történelem új, vagyishogy: réges-régi illúziókat teremtett - egy röpke pillanatra. Mivel magamat a szó klasszikus értelműben nem tartottam publicistának, krónikási szándékkal szóltam a múltról, a félmúltról s a (mindenkori) jelenről.