Széthullás [antikvár]

1. fejezet utálom ezt a várost. 2. fejezet Az első nap DÁVID Pár órával azelőtt, hogy elszabadult a pokol, én már ébren voltam. Öt óta azon töprengtem, miként juthattam odáig, hogy negyvenéves koromra ismét a gyermekkori otthonomban lakom. Nem mintha a szoba ugyanolyan lett volna, mint majd húsz évvel korábban, amikor elköltöztem. A Ferrari-plakát eltűnt a kék csíkos tapétáról, és az általam épített Enterprise űrhajőmodell is hiányzott a szekrényről; emlékszem a borostyánszínű, megkeményedett ragasztóra, ami itt-ott meglátszott a törzsén. De ugyanaz a szekrény volt, és ugyanaz a tapéta. Na meg ugyanaz az egyszemélyes ágy. Persze vendégként azért megfordultam itt párszor a korábbi évek során. De hogy itt lakjak? A szüleimmel és a fiammal, Ethannel? Micsoda helyzet ez? Hogyan juthattam idáig? Nem mintha nem tudtam volna felelni erre a kérdésre. Nem volt egyszerű a válasz, de én tudtam. Öt évvel korábban indultam el a lejtőn, miután Jan, a felesé-