Óvodai humorzsák [antikvár]

- Ha bemegyünk az állatkertbe, megharapnak a dinók! - bizonygatta egy kiscsoportos.- Azok már rég kihaltak! - okította a tájékozott hatéves.- Mert betegségesek voltak?- Nem, hanem történt egy jégkorszak, és megfagytak.- De akkor miért nem mentek be egy házba melegedni?Ilyen és ehhez hasonló párbeszédeket naponta hallok az óvodában, és kezdettől fogva erős késztetést érzek arra, hogy ezeket a gyöngyszemeket másokkal megosszam. Persze először a kollégákat szórakoztattam, de látva, hogy milyen szívesen hallgatják a legfrissebb mondásokat, a faliújság Gyerekszáj" rovatában tártam a még érintettebbek, a szülők elé ezeket a mókás mondásokat. Távozó nagycsoportosaim első ízben 1991-ben kapták kézbe az általuk mondott történeteket tartalmazó füzetet. Azóta elmaradhatatlan búcsúajándék minden végzős csoportom számára ez a tarka csokor, felvillanó epizódok az elmúlt három-négy év történetéből.Annyi pozitív visszajelzést még sosem kaptam, mint a Gyerekszáj" gyűjtemények kapcsán. Jólesett hallanom, hogy még évek múlva is családi bestsellerként forgatják szülők, gyerekek, és hogy minden betévedő vendégnek végig kell hallgatnia a legjobbnak ítélt mondásokat.Azt tapasztaltam, hogy a szórakoztatáson kívül mindenkinek mást jelent a gyűjtemény. A gyerekek számára csoportképnél hívebben őrzi életüknek ezt a szakaszát. Elő emlékként raktározódnak el általa az arcok, a mindennapok mozzanatai, a kirándulások, az ünnepek hangulata. Több volt óvodásomról tudom, hogy miután megismerkedett a betűkkel, első önálló olvasmánya, a gyerekszájgyűjtemény" volt.A füzet a szülők számára konzerválja gyermeküknek ezt a gyorsan elillanó életkorát, és évekkel később jólesően ismernek rá egy-egy jellemző szófordulatra, mozdulatra, élményre. Ezenkívül képet alkothatnak az óvodai mindennapokról, láthatják saját magukat a gyerekek szemével", visszaköszönnek a családok gondjai, programjai vagy akár intim magánügyei.