Nerull esküje [antikvár]

Némaság uralta az udvart. Az ablakokat betörték, a kövezetet felrepesztették, a szökőkutat bepiszkították, de ami ennél sokkal szörnyűbb volt, Parázs szerzetestársai mind holtan hevertek a földön. A pusztítás és a mészárlás mértéke oly nagy volt, hogy Parázs már arra gondolt, hogy esetleg meghallja a korábban itt tomboló erőszak visszhangját, de csak a szökőkút csobogását és saját szívverését hallotta. Parázs erős volt. Lelkében mindig hevesen lángolt a tűz, viszont rendkívüli módon képes volt fegyelmezni magát, talán még jobban mint a rendtársai. Az elétáruló látvány azonban túl sok volt neki, túl szörnyű volt, túl szélsőséges. Brek Gorunn épphogy el tudta kapni a szerzetesnőt, amikor az kétségbeesésében ájultan a földre zuhant.