Kirajzás [antikvár]

BEVEZETÉSA MANÚ NEMZETI PARKON KÍVÜL, PERUA túravezető rá akart szólni az amerikaiakra, hogy fogják be a szájukat. Hát persze, hogy még egyetlen vadat se láttak: a szüntelen fecsegésük elijesztette őket. Csak a madarak maradtak, és azok is idegesnek tűntek. Ám ő csak a vezető volt, úgyhogy nem szólt semmit.Az amerikaiak öten voltak: három nő és két férfi. A vezetőt érdekelte volna, hogy ki kivel és hogyan Nem tartotta valószínűnek, hogy mind a három nő a kövér pasasé, Hendersoné. Bármilyen gazdag is, egyszerre két nő csak elég neki! A magasnak is jutna egy? Nem valószínű. Amennyire meg tudta ítélni, az illető csupán a testőre és szolgája volt Hendersonnak. Nem úgy viselkedtek, mintha barátok lennének. A magas cipelte a kövér vizét és ennivalóját, és ügyelt rá, hogy ne bámulja meg a nőket. Kétségtelenül Henderson alkalmazásában állt. Ahogy ő is.Sóhajtott egy nagyot. Majd ha tábort ütnek, kiderül, hogyan osztoznak a nőkön, addig pedig csinálja, amiért fizetik, vagyis vezeti őket az őserdőben, és megmutat nekik mindent, amit érdekesnek találhatnak.Természetesen már jártak a Machu Picchun, amely után az összes turista úgy gondolja, hogy már mindent látott, amit Peru nyújtani tud, és most egyetlen állat sem akadt, amit megmutathatott volna. Hátranézett Hendersonra, és úgy döntött, ideje újabb pihenőt tartani. Húszpercenként álltak meg, hogy a