Kardok a Halál Ellen [antikvár]

L Az átok köre Egy magas meg egy alacsony kardforgató lépett ki Lankhmar Mocsárkapuján a Kövezett Útra. Képük és ruganyos mozgásuk fiatal emberekre vallott, fájdalomtól barázdált, kőmereven elszánt arcuk ellenben valós koruknál idősebbnek mutatta mindkettőt. A reves mellvértet viselő, álomittas őrök nem faggatták őket: csak eszeveszetteknek és idiótáknak juthat eszébe, hogy önként elhagyják Nehwon világának legnagyszerűbb városát, főleg hajnalban és gyalogszerrel. Amellett ezek ketten felettébb veszedelmesnek tűntek. Rózsás ámyalatú volt az égbolt, mint az istenek vörösbortól habzó kristálykupájának gyöngyöző pereme. Izzása nyugatnak szorította, sorra sápasztotta el a csillagokat - ám mielőtt a nap a láthatár folé emelkedett, komor viharfelleg érkezett rohanvást észak, a Belső-tenger felől, s magával hozta a partidnak csapódó hullámok robaját. Sötétség borult a tájra, majd ismét világos lett, mikor a villám lecsapott; a mennydörgés roppant vaspajzsát rázta Lankhmar tor-