Gyönyörű esküvő [antikvár]

Éreztem, ahogy elhatalmasodik rajtam, az egyre erősödő, szorongó nyugtalanság a bőröm alá kúszott. Minél inkább próbáltam megfeledkezni róla, annál elviselhetetlenebb lett, mint egy viszketés, amit muszáj megvakarni, egy sikoly, ami kikívánkozik. Apám mondta, hogy a baj esetén fellépő, sürgető menekülési vágy olyan, mint egy önkéntelen izomrángás, az Abernathyknál jelentkező, velük született védekező mechanizmus. Pillanatokkal a tűz előtt is éreztem, és most is elfogott. Órákkal a tűz után Travis hálószobájában ültem, a szívem őrülten kalapált, az izmaim meg-megrándultak. Az ösztöneim az ajtó felé taszigáltak, azt súgták, hogy lépjek le, tűnjek innen, hogy bárhol jobb, mint itt. De életemben először nem akartam egyedül elmenni. Alig bírtam koncentrálni a hangra, amit annyira szerettem, és