Gyilkos igazság [antikvár]

Prológus Szombat, este hét óra ötvenkét perc Kim pontosan tudta, hogy eltörött a bal lába. A gyalogúton hason csúszva vonszolta magát, a kődarabok mélyen a tenyerébe vájtak, az apró kavicsszilánkok a körme alá ragadtak. Felkiáltott kínjában, amikor a bokája kissé elfordult, és a fájdalom végighullámzott a testén. Végre meglátta az épület fényeit, és ebben a pillanatban három ismerős alak lódult ki a kapun. Mindhárman a harangtorony felé indultak. - Neee! - kiáltotta Kim, amilyen hangosan csak tudta. Egyikük sem fordult meg. Ne menjetek fel oda!, rimánkodott némán, és megpróbálta magát arrafelé vonszolni. - Állj! - kiáltotta, amikor a három alak belépett a torony acélajtaján. Eltűntek szem elől, és Kim megpróbálta leküzdeni a rátörő pánikot. - A francba! - kiáltotta kétségbeesetten, mert nem sikerült időben odaérnie. Minden erejét összeszedve talpra állt, és megpróbálta figyelmen kívül hagyni, hogy a törött lábát húzza maga után. Tett két lépést, és a fájdalom úgy hasított bele, hogy menten a földre rogyott. Öklendezni kezdett, mert a gyomra felkavarodott, amihez erős szédülés is társult.